Ecseri lakodalmi szokások

1. Leánykérés

A fiataloknak általában a falusi mulatságok, ünnepek, bálok alkalmával volt lehetőségük az ismerkedésre. Az udvarlás néha csak pár hétig, egyes esetekben azonban több évig is tartott. A XX. század első felében párválasztáskor fontos szerepe volt a vagyoni helyzetnek is. Előfordult, hogy a párválasztás jogával teljes egészében a szülők éltek. A lánykérés tájékozódó jellegű volt, különösebb ceremónia nélkül zajlott. Az ecseriek lánykérőbe csak akkor mentek, ha más faluból hozott feleséget a vőlegény. Ilyenkor a fiú családja ment a lány szüleihez háztűznézőbe. Ecseren a lánykérést tulajdonképpen az „íratkozás" jelentette (ohláškupísať). Ilyenkor az előírásoknak megfelelően a fiatal párnak elő kellett jegyeztetni az esküvőt a papnál és a községházán is. Az „íratkozásra" a menyasszony tiszta fehérbe öltözött, rozmaringot vett a kezébe, és a fiatalok kéz a kézben mentek a plébániára illetve a községházára, ahová mindkét házasulandó édesapja elkísérte gyermekét. Mivel az egyházi szabályok háromszori hirdetést írnak elő, az esküvőt megelőző három vasárnapon már hirdették a fiatal párt a templomban, így az íratkozásnak ez előtt kellett történnie. A törvények szerint katekizmus oktatáson és egészségügyi vizsgálaton kellett a jegyespárnak az esküvőt megelőzően résztvennie.

Ecseri lakodalmi szokások

1. Leánykérés

A fiataloknak általában a falusi mulatságok, ünnepek, bálok alkalmával volt lehetőségük az ismerkedésre. Az udvarlás néha csak pár hétig, egyes esetekben azonban több évig is tartott. A XX. század első felében párválasztáskor fontos szerepe volt a vagyoni helyzetnek is. Előfordult, hogy a párválasztás jogával teljes egészében a szülők éltek. A lánykérés tájékozódó jellegű volt, különösebb ceremónia nélkül zajlott. Az ecseriek lánykérőbe csak akkor mentek, ha más faluból hozott feleséget a vőlegény. Ilyenkor a fiú családja ment a lány szüleihez háztűznézőbe. Ecseren a lánykérést tulajdonképpen az „íratkozás" jelentette (ohláškupísať). Ilyenkor az előírásoknak megfelelően a fiatal párnak elő kellett jegyeztetni az esküvőt a papnál és a községházán is. Az „íratkozásra" a menyasszony tiszta fehérbe öltözött, rozmaringot vett a kezébe, és a fiatalok kéz a kézben mentek a plébániára illetve a községházára, ahová mindkét házasulandó édesapja elkísérte gyermekét. Mivel az egyházi szabályok háromszori hirdetést írnak elő, az esküvőt megelőző három vasárnapon már hirdették a fiatal párt a templomban, így az íratkozásnak ez előtt kellett történnie. A törvények szerint katekizmus oktatáson és egészségügyi vizsgálaton kellett a jegyespárnak az esküvőt megelőzően résztvennie.

2. Eljegyzés, a gyűrű átadása

Rövid udvarlás után, általában pár héttel a lakodalom előtt tartották az eljegyzést, amikor a vőlegény jegygyűrűvel ajándékozta meg menyasszonyát. Különösebb ceremónia nélkül zajlott az esemény, esetleg kisebb vendéglátásban részesült a vőlegény és kísérete.

3. Lakodalmi hívogatás

Hagyományosan a menyasszony és a vőlegény családja is különkülön tartotta a lakodalmat, a maihoz hasonló közös lakodalom elképzelhetetlen volt Ecseren. Az esküvőket főleg ősszel és farsangkor tartották. Az idős ecseriek visszaemlékezéseikben ma is szívesen emlegetik azt a megfigyelést, hogy abban az évben, amikor rövid volt a farsang, a kevésbé csinos lányoknak is sikerült férjet találniuk, hiszen a legények nem értek rá válogatni az időszűke miatt. Ellenben hosszú farsang idején csak a csinos lányok keltek el.

Jellegzetes lakodalmi nap a kedd, csütörtök és szombat volt. A böjt miatt pénteken sosem tartottak lakodalmat. A lakodalom előtt egy héttel a vőfélyek (zváčok) hívogatták a vendégeket. A menyasszonyos, illetve a vőlegényes háznak is külön vőfélye volt, akiket mindig a rokonságból választottak. Ecseren nem léteztek úgynevezett „hivatásos vőfélyek", azonban egy-egy rokonságban szívesen hívták vőfélynek ugyanazt a rátermett személyt. Mai napig emlegetik az ecseriek Sztancsik Józsi bácsit, Blazsek Jani bácsit, Ellenbacher Pista bácsit, mint híres zváčokat. Egy XX. század eleji jegyzetfüzetből maradtak ránk Pintér Márton és Szilágyi János ecseri lakodalmi vőfélyek szlovák és magyar nyelvű rigmusai.

Ízelítőként néhány hívogató: 

Alázatossággal léptem e hajlékba,

Az Isten áldása szálljon a benne lakókra.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy tisztelt házába belépni merészkedek.

Jövetelem okát elmondom én bőven,

Mert egy szép esküvő van nálunk készülőben,

Melyre a családot általam hívatja

A vőlegény és az ő tisztességes atyja,

Aki a fiának és annak jegybeli párjának

A templomban tartja esküvőjét,

Saját házánál meg a mennyegzőjét.

Ennek a szép napnak megüljük a torát,

Készít is a gazda bőséges vacsorát,

És kéri, hogy szíveskedjenek

Egész családjukkal nála megjelenni.

folyt.köv....

Sárközi lakodalom
 
Kronológia:
 

Az első Sárközi lakodalmat Bogár Pista bácsi rendezte 1966-ban Sárpilsen, az első lakodalmas pár Oláh Zsuzsa és Mózes János volt. Ez még egy kisebb rendezvény volt, ami később mondhatni hatalmassá nőtte ki magát.

A következő lakodalom 1970-ben lett megtartva Decsen itt őcsényi pár volt, Kurdi Pál és Lovas Erzsébet.  Majd Alsónyéken, aztán Bátán ahol Sükösdi Zsuzsa és Kápolnás József voltak az ifjú pár.

Majd 1975-ban ismét Decsen került a neves esemény megrendezésre, Géczy Blanka és Könczöl Pál volt az ifjú ara és vőlegény, aztán szintén Decsen az őcsényi Steiner János és Vida Erzsébet volt a lakodalmas pár.

1978-ban szintén Decs adott teret a lakodalomnak, ami 20 ezer embert vonzott a faluba 14 országból. A menyasszony Farkas Ágnes volt, a vőlegény Sörfőző József. Jelen volt mindenféle kultúra, mindenki megtalálhatta a számára kedvező programot.

Azóta leszűkült a kör, mert a ’78-as lakodalom a Dunamenti Fólkklór Fesztivál keretén belül volt, ez év után már csak a Sárközi községek rendezték meg ezt a neves eseményt. 1984-ben az őcsényi menyasszony és vőlegény Ignácz István és Deák Mónika.

Majd szünet állt be a Sárközi lakodalmak életében, aztán 1997-ben vagy 1998-ban Szalai Mónika és Galambos Csaba decsi pár egy kisebb rendezvény alkalmából indították újra ezt a rendezvényt, majd 1999-ben Őcsényben  Glöckner Gábor és Bakó Lívia.

2000-ben Decsen Récsey Dóra és Zrínyi Péter a Sárközi lakodalom keretein belül kötötte össze az életét, örök hűséget fogadva egymásnak.

Aztán 2002-ben Decsen Áts András és Csoboz Judit volt a vőlegény és a menyasszony.
 
Lakodalom előtti készületek (Készítő)
 

A sárközi lakodalmak napja szerda volt, tehát a készítőt már vasárnap megkezdték és általában egy hétig tartott a lakodalom.

A lakodalomra egész héten készültek a faluban. Rokonok, barátok jártak a készítőbe, ahol süteményt sütöttek, tyúkot vágtak, stb. Az örömszülők természetesen a készítőben segítőket is vendégül látták. A férfiak dolga, hogy összehordják a karámot, sátorfát. Pántlikás kocsikkal a falut járva gyűjtötték össze a padokat, asztalokat.

A vőfély hívásakor soha el nem maradt:

„Kést, kanalat hozzanak, hogy éhen ne maradjanak.”

Miután a meghívásnál eldőlt, hogy kire számíthatnak a készítőbe (rokonok, barátok, szomszédok), a meghívottaknak illett elmenni, és részt venni az eseményen, mert a visszautasítás sértésnek számított.

Hétfőn kora reggel a készítőbe érkezők a lakodalmas házhoz tojást, vajat, lisztet vittek, ezzel igyekeztek hozzájárulni a lakomához.

A készülődés mindkét háznál külön zajlott le.
  
Leány- és legénybúcsú
 
Sárközben inkább a legényt búcsúztatták. Kimentek a tanyára és hajnalig tartó mulatságot tartottak. Lányok oda nem mehettek ki. Csütörtökön tartották 2 nappal az esküvő előtt. Majd később már leánybúcsúkat is tartottak, ahol csak lányok voltak és búcsúztatták ünnepléssel a leánypajtásukat.
 
Népviseleti bemutató
 
A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (6x egy évben). A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, még a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták. A fényes díszek voltak a jellemzőek: 8-as perém, csipkeperém, léghímzés, oblegáció, islang (flitter). Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább dísz, kevésbé drágább anyagra, kevésbé értékes dísz. Minden alkalomra más-más ruhát viseltek. A táncba ternót (piros, kék, zöld) vagy sodort selymet, a templomba bársonyvirágú vagy borotváltselymet (szoknya anyagából röpike), hétköznapokon szövetszoknyát vagy sodrottselymet (bodorvászon röpike), a munkához karton vagy flakonszoknyát.
A bőingeket és a bodorvászon röpikéket otthon szőtték. Koronként és családi állapotonként más és más volt a viselet. A ruha árulkodott a viselőjéről. A fejviselet jelezte elsősorban azt, hogy leány, asszony, van-e gyereke vagy özvegy. Ahogy idősödött az asszony úgy viselt egyre sötétebb és dísztelenebb ruhát. A férfiviselet megfelelt az általános magyar férfiviseletnek.